hatvani Antiochiai Szent Margit premontrei prépostság: 1212 e. alapította Simon, Bánk fia (fogadott fia v. veje), kinek nevét Premontré halottas jegyzékébe is fölvették VII. 4-re. A prépság 1235: Váradelőhegy filiája, uakkor a csornai prépság fölött paternitást gyakorolt. 1273: az apát (!) és a konvent panasszal fordult X. Gergely p-hoz, mert Lampert egri pp. egyik plébtp-ukat, melyhez pápai jóváhagyással joguk volt, lefoglalta, kiváltságuk ellenére tőlük tizedet követelt, sőt pápai kiváltságlevelüket is elvette. 1284 e. vsz. innen települt az utolsó kk. prem. alapítás Mo-on: Zsidó. 1332-37: a pápai tizedjegyzékben előforduló 6 prépság közül csak Majk volt szegényebb a ~nál. 1390: IX. Bonifác p. (ur. 1389-1404) káplán c-mel tüntette ki Miklós fia Tamás hatvani knk-ot. 1345-ig a konvent többször adott ki hiteles okl-et. - Kör alakú (36 mm) pecsétjén 1250. k. holdsarló és nap között Antiochiai Szt Margit. Körirata gyöngysorok között: + SIGILLVM • CONVENTVS • ECCLESIE • SANCTE • MARGARITE • DE • HOTWON +. Pecsétjét 1353: visszavonták. - 1396: Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) a 8 prem. prépság közül, melyekre hadiadót vetett ki a Délvidék védelmére, a hatvanitól csak 20 aranyforintot követelt, míg a többiektől 40, 100, 200-at. 1484-1513: a Hatvani család tagjai a kegyurak, 1539: már világi pap a gondnoka. A monostor néhány részletét az egykori járásbíróság épülete rejti magában. - Pázmány Péter jegyzékében Szt Mihály néven szerepel, mások Somogy vm-ben Szűz Mária prépságként tartották számon, s mindkét címet adományozták. A török után javadalmas exempt prépságként élesztették újjá. I. Lipót a prépság birtokait Salm gr-nak adta azzal, hogy gondoskodjék a prép. javadalmazásáról. Salm ezt elmulasztotta, ezért 1723: a kir. Stahremberg Gundaker Tamásnak adta, aki Berkes Andrással megegyezett a javadalomban. 1729-től a prép. egyúttal hatvani plnos is. A prép-ok 1884-ig a főrendi ház tagjai voltak. - Szt Mihály c-ét viselte: 1706: Höbling Adolf, 1713: Berkes András, 1729: Balics János, 1739: Maszár András, 1748: Gáblhoven Ferenc, 1777: Horvatovszky Sámuel, 1794: Stettner Bernát, 1824: Weiskopf Mihály, 1850: Janikovics Alajos, 1889: Krenedics Imre, 1901: Odray Celesztin, 1923: Lévay Mihály. - A Bold. Szűz c-ét viselte: 1702: Formentini J. B., 1748: Carelli F. P. conversanói (Itália) knk., 1810: Zetykó János, 1835: Novák Lénárd, 1857: Tary Ferenc, 1865: Kubinszky Mihály kalocsai, 1878: Molnár János kalocsai knk., 1903: Chobot Ferenc. A Szt Margit címet a váci egyhm-ben ma is adományozzák. H.F.

LBE:263, 265, 385. - Jerney 1855:96. - Schem. Strig. 1911:LXXII. - Takács 1992:65. (22.) - Kovács-Legeza 2002:37.

hatvani országgyűlés, 1525. jún. 24.-júl. 6.: A köznemesség hívására kb. 14-15 ezer fegyveres nemes részvételével tartották meg, bár II. (Jagelló) Lajos kir. (ur. 1516-26) VI. 5: meghagyta a vm-knek, hogy az ogy-re ne menjenek el. VII. 3-tól a kir. is részt vett munkájában VII. 2: Szalkai László esztergomi érs. (1524-26) fő- és titkos kancellári c-ét megtartva lemondott a kancellária vezetéséről Szalaházi Tamás veszprémi pp., kancelláriai titkár javára, s átadta neki a kir. pecséteket. VII. 5: Werbőczi István személynök, Ártándi Pál és társai bírálták Báthori István nádort (1519-25), Szalkai László esztergomi érs. fő- és titkos kancellárt, Sárkány Ambrus országbírót (1524-25), Thurzó Elek kincstartót, Korlátkövi Péter főudvarmestert, VII. 6: megválasztották helyükre Werbőczit nádornak (1525-26), Várday Pál egri pp-öt (1524-26) kancellárnak, Drágffy Istvánt országbírónak (1525-26), szegi Dóczy Jánost kicstartónak (1525-26), Kanizsai Lászlót főudvarmesternek. II. Lajos kir. a mohácsi csatában elesett Drágffy kivételével a választottakat nem erősítette meg. - VII. 6: a ~ főbb végzései: a főurak és főpapok megjelenhetnek a kancellárból, országbíróból, kincstartóból és a 8 választott köznemesi ülnökből álló kir. tanács ülésein, de ott nincs döntő szavuk; a kir. a vm. nemességnek is elfogadható személyeket nevezzen ki főispánnak; minden vm-be a honvédelmi kötelezettségek teljesítésére felügyelő főkapitányt kell választani. 88

Horváth M. III:381. - Fraknói 1896:456. - Fógel 1917:149. - MTK I:337.